ászó Kassától 28 km-re nyugatra, illetve Szepsitől 9 km-re északra terül el. Telekkönyvi területén három helyrajzi és földrajzi egység találkozik. Északról a Szlovák Érchegység gölnici egysége nyugatról a Szlovák Karszt szilicei fennsíkja, délkeletről pedig a Kassai-medence kavicsos összetétellel kitöltött része nyúlik be. A Jászón keresztülfolyó Bódva folyó jobb partján a kerület dominánsa, a Jászói-szikla tűnik ki.

Jászói-szikla alaktanilag jelentős képződmény, mely a Jászói-fennsík északkeleti részén fekszik. A hatalmas kőszirt - négy vetődéssel öt egyenlőtlen részre osztva, melyek egymáshoz képest eltolódtak, lesüllyedtek vagy kiemelkedtek - a Tapolca és a Bódva folyó összefolyásánál magasodik ki, Jászó közvetlen közelében. A Jászói-sziklát alkotó karbonátok tömege szabálytalan csepp-alakú, ÉNy - DK irányban meghosszabbítva. A Jászói-szikla alapterülete 500m hosszú, szélessége változó - a szikla északnyugati végén 60m, középen 225m, délkeleti végén pedig 120 m. A legmagasabb része 349m tengerszint feletti magasságban van, és a .magassági különbség a szikla csúcsa és a Bódva folyó hordalékos szintje között 93m.

szakról és északkeletről a Jászói-szikla fala meredeken függőleges és áthajló, melynek magassága eléri a 40 métert. Lábánál a megrongálódott falakról leomlott omladékok és szikladarabok vannak K - Ny, É - D, ÉK - DNy ÉNy - DK irányú rendszerben elkülönítve. A múltban a sziklának ezt a részét, főként az alsó felét, a Bódva folyó eroziós tevékenysége erőteljesen formálta amelyről a szikla falában található számos erozív nyom tanúskodik, de a folyó hatását főleg a barlang léte bizonyítja melyek világosan folyó eredetű nyomokra utalanak. Ahol a kőzet a földmozgás miatt meg volt rongálva a Bódva bemélyült a karbonátok komplexumába és széleskörű barlangrendszert alakított ki. Az a ,két jelentős sziklafok is, mely a barlang eredeti bejáratánál látható valószínűleg a Bódva folyóteraszos maradványa. A teraszok tipikus ;egyei és üledékei hosszú hatékony karsztszellőzéssel, denudációval és az omladékok felhalmozódásával letörlődtek. A karbonátok komplexuma ebben a részben a Bódva és a Tapolca üreges hordalékaiban eltűnik. Ezek agyag-ill. vályoghordalékkal vannak helyettesítve melyek aljában kavics és homok is van. A szikla keleti része 30-45' meredek lejtő, helyenként sok omladékkal belepve. Ahol mészkőt fejtettek, a lejtő megtört és elcsúszott, de ez a közelmúltban felújult, és átmenetileg stabilizálódott. Ennek a résznek a kialakításához a Bódva folyó is hozzájárult, melynek a múltban itt ütköző partja volt.

nyugati és a délnyugati határt É - D és ÉNy - DK irányú törések alkotják. A Szilicei-fennsík mészkő jellegű kőzeteit elválasztják a Szepes-gömöri Érchegység paleozoikus kőzeteitől. Ezen alapokon emelkednek a palakőből, homokkőből és mészkőporból álló képződmények, melyek helyenként szabálytalan formákat alkotnak, és folyamatosan színesen rétegeződnek.

ülönösen jelentős a szikla tetején ÉNy - DK irányban lévő vetődés, melynek környéke - mint természetes képződmény - várárokká lett kimélyítve, s az ebben lévő anyagot az erődítmény építésére használták, mely a mai napig nagyon jól látható. A szikla tetejétől egészeri eddig a vetődésig a lejtő mérsékelt és felületén sűrű növényzettel benőtt törmelékmező jött létre.

ugati oldalát egy É - D irányú vetődés alkotja. A Jászói-sziklának itt meredek függőleges fala van. A fal lábától a Tapolcáig széles omladékmező található sok - a falakról leomlott - mészkődarabokkal. A Jászói-sziklát alkotó szénkőzetek komplexuma hatféle középtriászkori kőzetből áll. Az alját valószínűleg világosszürke dolomitok töltik ki. A felületre csak a szikla északi oldalán kerülnek. Ezen a szinten alakult ki a Kőpince-barlang, amely genetikailag összefügg a jászói barlangrendszerrel. A Jászói-szikla túlnyomó részét világos üledékek, rózsaszín és piros hüvelyes mészkövek fejlábakkal, valamint wetterstein mészkövek alkotják. A jászói barlangrendszer térségei steinalmi típusú mészkőben keletkeztek. Nagyon tiszta mészkőről van szó, mely csak 3.5%-os dolomitot tartalmaz. A színes vas- mangán-, alumínium- és vanádiumerek a felszíni vizek infiltrációjáról árulkodnak.

mészkövek rendkívüli tisztasága és aránylag nagy megrongáltsága kedvezően befolyásolta a Jászói-szikla hatékony karsztosodását és a barlangrendszer kialakulását.