premontreiek érkezésének pontos időpontja nincs írásban igazolva, mivel a tatárjárás idején (1241-1242) a monostor minden írásos emléke elpusztult. Feltételezik azonban, hogy a premontreiek valamikor 1170 körül jöttek ide, valószínűleg Nagyváradról, és létrehozták itt a székhelyüket. A premontreiek ezért valamikor a 12. század vége felé jöhettek ide, és a gyönyörű völgybe - az érintetlen természet közepébe - felépítették monostorukat, akkor még valószínűleg fából. A királyi jótevők egyike, Kálmán herceg (IV. Béla fiatalabbik fivére), 1228-ban új monostori épületet kezdett építeni, mely a tatárjárás idején még nem volt befejezve. A monostor első ismert elöljárója Albert prépost volt, akit a rend tagjai közé 1235-ben választottak. Történelmileg alátámasztott az a tény, hogy az ő vezetése alatt 1255-ben a jászói premontreiek IV. Béla királyt kiváltságaik újraelismerésére és megerősítésére kérték. A király nemcsak hogy teljesítette kérésüket, de királyi elődeinek előző döntéseire hivatkozván a jászói kolostort újabb vagyonnal és előjogokkal ajándékozta meg. Egy 1255-ból származó okiratból kiderül, hogy a kolostor központi vagyona a Szomolnok és Gölnic folyók, az Ida és az Aranyas patakok, az áji hegyek és a Bódva forrása között terült el.

lbert prépost legfontosabb feladatának tartotta, hogy megjavítsa és befejezze a tatárok által tönkretett monostori épületet, és konszolidálja a rend vagyoni viszonyait. A monostor földjeit bevándorlókkal népesítette be, és Jászó községet a királyi városok kiváltságaihoz hasonló előjogokban részesítette. Biztosították a szabad papválasztást, saját bíró választását, vásárok rendezésének a jogát, valamint aranyon és ezüstön kívül az ércbányászatot. Ennek fejében a község köteles volt minden telekért, melyen ház állt, három font ezüstöt fizetni a monostornak, és Keresztelő Szent János napján hozzáadni még egy bárányt egy vödör sört és süteményeket. Szent Mihály ünnepére és karácsonyra minden kézművesnek mégfelelő ajándékot kellett nyújtania a monostornak.

     IV. Béla 1255-ből származó okirata azt is megerősítette, hogy a jászói monostornak joga volt hiteles okiratokat kiadnia, ez azt jelenti, hogy a mai Szlovákia területén lévő kilenc hiteleshely egyikévé vált. Ezek a nyitrai, a pozsonyi és a szepesi püspökségek (capitulumok), a garambenedeki, a túróci, a jászói, a leleszi, a sági és a zobori konventek voltak.

lbert prépost 1257-ben halt meg. A monostor vagyonát örömtelen állapotban hagyta. Csak 1290 után javult a helyzet, miután III. Endre olyan privilégiumot adott a monostornak, amely feljogosította a premontreieket, hogy ezüstön kívül egész földjük területén bányászhatnak ércet. A vagyoni viták azonban évszázadokon keresztül a monostor legalapvetőbb gondjaihoz tartoztak. A 14. században a monostori belső ellentétek is társultak hozzájuk. A rend tagjai, tisztában lévén a prépost választására vonatkozó jogaikkal, nem tudtak megbékélni azzal, hogy 1350-ben Nagy Lajos a préposti székbe egy idegen papot, III. Miklóst ültette. Miután a felettes egyházi hivatalokhoz intézett tiltakozások nem vezettek eredményre, 1364-ben a prépostot megfosztották hivatalától, és újat választottak a saját rendjükből. A király azonban beavatkozott ebbe a választásba, és a préposti székbe ismét védencét, III. Miklóst ültette.

     1411-ben a monostor vagyoni vitái rövid időre megszakadtak, amikor Zsigmond király a préposti tisztséget udvari káplánjának, IV. Miklósnak ajándékozta. Halála után, 1419-ben azonban a nyugtalanság a monostor területén ismét fellángolt. Először a jászóiak lázadtak fel, majd - miután sikerült őket lecsillapítani - a monostor komoly vitába keveredett Szepsivel. Ebben az időszakban azonban a monostor jelentős gazdasági sikereket is elkönyvelhetett. IV. Miklós utódja, II. Péter prépost két vízimalmot építtetett fel, és 1421-ben a Tapolca-völgyben halastavakat létesített.

monostor történelmében jelentős határkő volt az 1436-os év, amikor Zsigmond király parancsára a monostort megerősített vári monostorrá építették át. Azóta a hivatalos iratokban a neve úgy szerepel mint "castrum Jazo", "castellum", "Jászóvár". Az új várfal nem tudta azonban meggátolni, hogy Giskra János serege - amely Erzsébet királynő érdekeit védte - elfoglalja a monostort, és megszállva tartsa egészen 1447-ig. Bár a rend tagjai akkor egy rövid időre visszatértek a monostorba, 1455-ben azonban ismét kénytelenek voltak elhagyni Talafúz János cseh testvéri seregei elől menekülve. A monostor néhányszor tulajdonost változtatott, míg végül 1464-ben a premontreiek végleg visszatérhettek székhelyükre. Mátyás király igyekezett a premontreieket kárpótolni a háborús károkért, ezért olyan rendelkezés hozott, hogy Aba megyének az 1465-ös évben befolyt adóját, mely eredetileg a királyi kamarának volt szánva, a jászói monostor kapja meg. Nem sikerült azonban elrendezni a Szepsivel folytatott vagyoni vitát, amely olyan méreteket öltött, hogy Bertalan prépost (1472-1479) kérésére VI. Sixtus pápa átkot bocsátott Szepsi városára.

assa városa a jászói monostori uradalom földbirtokosi szomszédja volt. A kassai urak kedvező feltételeket teremtettek a bányákba való tőkés társuláshoz. A városi tanács II. Ulászlónál (1471-1516) kieszközölte a prepozitúra feletti védnökséget. Ezzel 1511-ben a pápa is egyetértett. Kassa városának joga volt prépostot kinevezni és a hiteleshelyek működésével törődni.

monostor számára a legszomorúbb időszak azonban a mohácsi csata után jött el, amikor a jászói premontrei monostor fokozatosan teljesen kiürült. 1552-ben Ollyas György prépost az egri vár védelmére még 50 harcost küldhetett, nemsokára azonban a szerzetesrendnek a préposton kívül már csak egy tagja volt, így a hiteleshely funkcióját sem láthatta el. Az alapító oklevél alapján a monostor a királyi korona fennhatósága alá tartozott, de 1552-től 1699-ig premontrei renden kívüli magas rangú egyházi tisztviselők vezették, majd olyan világi személyek, mint Nyári Pál, Pethő Ferenc és mások.

jászói monostor történelmével kapcsolatos a kassai egyetem megalakulása is 1657-ben. Amikor ugyanis a törökök 1596-ban elfoglalták Egert, az ottani papi testület (capitullum) egy rövid ideig Kassán húzódott meg, majd 1614-ben Jászón telepedett le. Éppen innen származik a Szlovákia területén létrejött második legrégibb egyetem alapító oklevele, amelyet Kisdy Benedek püspök 1657-ben létesített.

     1685-ben Thököly Imre hadserege megtámadta és felégette a monostort. A világi klérus rendjéből származó utolsó commendátornak, Fenessy Györgynek azonban az 1687-1699-es években sikerült megjavíttatnia. Akkor a jászói monostor I. Lipót király akaratából a leleszi és a nagyváradi premontrei kolostorokkal együtt a perneggi kolostor vagyonává vált. Ez azonban 1700-ban eladta a cseh premontrei cirkáriának 140 000 rheinai aranyért. Így kerül Jászó a loukai apátság fennhatósága alá, amely attól kezdve nemcsak a a jászói monostor préposti székét foglalta el, hanem intézőket (adminisztrátorokat) és rendtagokat is kiküldött ide.

     1745 májusában a loukai apátságból új intéző, Sauberer András érkezett Jászóra. Goldegg Miksa prépost halála után elfoglalta a préposti széket, és 1779-ig a monostor vezetője volt. Intelligens és erélyes ember volt. Nemcsak hogy rendbetette a gazdaságot, de anélkül, hogy adósságba keveredett volna az eredeti vári monostor helyére, amelyet teljesen leromboltak, új (sorrendben már a negyedik), későbarokk stílusú épületet építtetett. Sauberer prépost idején a monostor gazdasági viszonyai jelentősen javultak, sőt egyházi, politikai és kulturális intézményként még a tekintélye is megnőtt. Sauberer tevékenységére Mária Terézia is felfigyelt, és 1774-ben királyi udvari tanácsossá nevezte ki. A monostorban a mai napig megőrződött egy állítólag saját kézzel hímzett kazula, amelyet az uralkodónő ajándékozott neki.

jászói monostor felvirágzása azonban ezúttal sem tartott sokáig. 1787-ben II. József a többi apátságokkal együtt megszüntette, annak ellenére, hogy a jezsuita rend feloszlatása után a monostor átvette a rozsnyói gimnázium irányítását, és tagjai a koniemplatív és a pásztori teendőkön kívül tanítással is foglakoztak. A monostort öt hónapon belül el kellett hagyniuk. Az irattárat a legértékesebb tárgyakkal együtt Budára szállították, és a monostor többi berendezését elárverezték. A monostor megszűnése egyúttal a hiteleshely megszűnését is jelentette, amelyet semmilyen más közigazgatási hivatal nem helyettesített. Ezért 1792-ben 16 megye kérte a császárt, hogy újítsa fel a hiteleshelyek működését. A sürgető követeléseknek csak I. Ferenc császár tett eleget az 1802. március 12-i rendeletével. Miután a premontreiek visszatértek Jászóra, székhelyüket felégetve találták.

z újonnan kinevezett prépost, dr. Zasio András rövid időn belül rendbe tetette a monostor épületét, felújíttatta a templomokat, és a környező, eredetileg premontrei parókiákat Rudnokon, Debrődön és Felső-Meczenzéfen a rend tagjaival foglaltatta el. Az egyik feltétele annak, hogy a monostor tevékenységét felújítsák az volt, hogy átvegye a rozsnyói, a lőcsei, a kassai és a nagyváradi gimnáziumok irányítását.

z 1802 utáni időszak a jászói premontrei monostor történelmének virágzó korszakához tartozik, amely főleg a 19. század végén éri el a tetőpontját. Benedek Ferenc prépost (1893-1900) a rend mindennapi teendőin kívül bebiztosította a Kassai Jogi Akadémia Bölcsészettudományi Karán való oktatást, sőt azon fáradozott, hogy felújítsa és hozzáférhetővé tegye a monostori könyvtárat, mely a maga 80 000 kötetével Szlovákia legjelentősebb történelmi könyvgyűjteményéhez tartozik. A rend ipari vállalkozásba is belekezdett. A Jászó környéki vállalatokhoz tartozot: a gózzel hajtott fűrésztelep, a csempegyár, a téglagyár, és több, vízelvezető csövet gyártó üzem is. A rend bérbe adta az ércbányákat, a kohászati kemencét, a vízi hámort, a márványlelőhelyet és az öt vízimalmot. Üzemeltette a nyomdát, amely az 1. világháború utáni évekig működött. A század végén a jászói konvent tulajdonában 40 ezer katasztrális hold (cca 23 ezer hektár) kiterjedésű szántóföld, mező és erdő volt, amely az akkori Magyarország öt megyéjében terült el. 1895-ben a konvent elhatározta, hogy felújítja a Kracker-féle könyvtári mennyezetfreskókat. (A restaurátor Mirkovszky Géza budapesti mester volt.) A templom számára új orgonát vettek, és a Tapolca-völgyben rendbehozatták a halastavak körriyékét. Benedek Ferenc utódja, Takács Menyhért egy új házat vett Budapesten a monostor számára, ahol 1902-ben megalapította a hittudományi és tanárképző intézetet, a Norbertinumot. A monostor épületét vízvezetékkel látta el, majd villamosművet is létesített, amely Jászó községet is ellátta árammal.

z 1. Csehszlovák Köztársaság idején (1924-ben) a premontrei monostort a csehszlovák cirkáriához csatolták. A rend főként kontemplatív és pásztori tevékenységet folytatott. A premontrei gimnáziumokat fokozatosan államosították. Jászón a premontreiek azonban 1950-ig működtek, amikor is 40 évre el kellett hagyniuk monostorukat. 1960-ban a monostor épületét a Charita vette át, és azóta szociális intézményként működött. A Keresztelő Szent János-templom 1970-ben leégett, és az értékes Kracker-féle mennyezetfreskók jelentősen megrongálódtak. Bár 1991-ben a lengyel restaurátorok visszaállították eredeti állapotába, az egész monostori terület felújítása azonban eltartott még néhány évig.

.D. Bartal Károly Tamás, jászói apát lgg0-ben a jászói premonteri monostorba visszatértek eredeti tulajdonosai is azzal a szándékkal, hogy folytassák eredeti küldetésüket. 40 év elmúltával tehát ismét kialakulóban vannak a feltételek arra, hogy Kracker Lukács János barokk freskói és Krauss Antal János értékes plasztikái a Keresztelő Szent Jánostemplomban újjáéledjenek, és csodálóinak örömet szerezzenek.